Előfordulása: A gránitok a földkéregnek számottevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gneisszel és egyéb
kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik. A gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít,
vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez. Tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja,
de ismeretesek a szilur -, devon -, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is. Előfordul még, mint vándorkő
is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd és
Finnországból származnak. Hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Amerikai Egyesült Államok területén is több
szövetségi államban.
Felhasználása: A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek,
oszlopoknak, burkolóköveknek, (járdaszegélynek) stb. dolgozzák fel. A legszebb és legtarkább színűek Svédországból és
Olaszországból kerülnek ki.